Márkus Rita versei 4.

Hallomások

Hallom másoktól, azt

Hogy vagy. Csak élsz, remélsz.

Én meg csalódottan vérzek.

Amikor rólad érzek. Embertelen

Kátyú lettél. Elvesztem.

A lelked nem így ismertem.

Vagy ilyen vagy valójában!?

Csak én vagyok a gyanútlanul

Bukott hintaló!

2003.,07.28

Fújd el az utolsó füstkarikát…

Tüdőd utolsó,

Halk zaját.

Karomba omlasz,

Te újabb áldozat.

Szívj még egy slukkot

Neked csak ez maradt.

Szemed vörösen

Izzik és várod

A halált.

A kegyes halált,

Melyet én adok

Neked, szemedbe

Nézek, s vérzik

A szíved.

Karom most

Elenged.

Majd szorít,

Mert félek.

Tőled hogy nem

Látom szemed izzó vörös

Mámorát.

Lepedőd vörös

Szorítom kezed.

Nyújtom a cigit.

S te fáradtan

Várod. Hogy

Elfújd! Az utolsó

Füstkarikát.

Engedem kezed.

Omlasz, szét érzem

Ez fáj.

De ez itt!

Egy más világ!

Hát fújd el az

Utolsó füstkarikát.

2003.10.16

Eső

Gondolat zuhan,

Ágyban a paplan,

Fejem a párnába

Nyomom.

Ezt nem lehet.

Így nagyon.

Félelem elszáll,

Ágyam a hajóm

S vele együtt

Egy új világban.

Ringatózom.

Kegyetlen tenger,

Véres az árbóc.

Ne mosd le,

Még ne!

A te tested

Száradjon!

Ez csak egy

Szoba.

Oda kint zuhog.

Nyugszik a tenger,

Ágyam újra

A megszokott.

2003.11.01

Dombovári Csongor versei 1.

Bocsánat, a szívemen ül kedves

Lágy l-betű vagy a szóban,
tinta az örökíróban,
karmazsin kéz, női táska vagy lista,
ajakrúzs amivel neveket húznak ki,
az emberekről visszaverődő novemberi fény,
az illat anyám szobájában vasárnap reggeleken,
a pánt ami mindig lecsúszik,
a szerelmes tanár, a betelt füzet,
a nagy falevél amelyik repülni tanítja a kicsit,
a segédige, a szenvedő szerkezet,
a tea amit ágyba hoznak, de nem kell,
a szőr a karomon, a buszsofőr,
a palacsinta amelyik megáll a levegőben
és inkább nem hull vissza,
a nyár vége, delíriumkredenc,
a pára az autók ablakán esti parkolókban
a 20 éve halott, kopott ékezetű író,
Johnny Cash, aki sose járta az utat,
te vagy Ady szájában a sor,
(je n'avais jamais eu un vrai chez-moi)
te vagy aki ágyon táncol, csapba hány,
a kavics, amit az univerzum szélén rugdosnék.
Szóval ez mind te vagy, biztos hogy nem én,
csak versek közt talállak
és egy sorral mindig meghaladsz,
de tudd meg,
te vagy az is, kinek jöttekor
száz hegedű egyszerre jár a a levegőben,
a vádormadarak
tökéletes geometriai formába rendeződnek
a templomtoronyról folyik a vér,
én meg a Halál fakó lován vágtatok feléd.

Szerelem

Csak évekkel később talál rád,
a 7-es buszon, búvárruhában,
és te már nem csókolsz vissza.

Budapest lángokban,
A gitáros minden akkordjával
egy újabb rengéshullámot indít.

De én ígérem:
hajnalig táncolok veled
a szerelmem esküvőjén,
csak lakj velem az Ó utcában.


Analóg

Mikor minden fény kialszik
És minden hang eltompul
Mikor minden üveg üres
És minden szárazt a hamutól
Mikor minden üveg üres
És minden száraz a hamutól
Mikor mindent megettek
És minden kudarcot vallott
Mikor minden szív gipszben
És minden remény halott
Mikor mindent elvesztettél
És mindenki elhalkul

Mi egymásra nézünk:
Kezdődünk.

Márkus Rita versei 3.

Karcok

Karcok a kövön.

Lábnyom a parton.

Filézett lélek

És egy pardon…

Ott áll az ember,

Kérdezni nem mer.

Fogadni nem mer,

Nincs bizalom.

Jöttem és láttam

Kettőt hibáztam,

Vigyázz magadra

Ne lépj a holdra.

Lábnyom a parton,

Szíved a lejtőn,

Ugrál a mélyben

S te kivagy lépve,

Tested emelkedőn.

Nézi az ember,

Választ remélni nem mer.

Vigyázz magadra

Ne lépj a napra.

Filézett lélek,

Szálkája véres,

Idő az élet

Várd ki mert véges.

Vigyázz magadra!

Szeress mindent,

Égitestet.

Ne lépj a holdra,

Ne lépj a napra.

Bolygód csak fényes.

2008.11.29

Bárban

Mi nem maradtunk

Ott ahol kérték.

Láttad az idő.

Hogyan tűnik el.

Kopott kanapékon

Mérget szívtunk,

Löttyöt ittunk,

S nem vettük észre:

Ahogy csúszik

Kezünkből a pohár,

Ahogy halkan darabokra

Törik a szív,

Ahogy kiszáll a kezedből

Az égő csikk

Ahogy lángra lobban

Benned a hit.

Ahogy zsebkendőt

Szorongatsz,

Ahogy közben

Magad helyett

Másokat vigasztalsz.

Hogy lyukas cipődön

A víz befolyik,

Ahogy agyadban az

Emlék mint egy

Szivacsban eltűnik.

Márkus Rita
2008.12.03.

Végy egy gitárt, szerezz hozzá zenét, gyere le a klubba és add elő!

„Vagyok és nem vagyok” blues


Ma nem jártam sehol és már nem is fogok,
Már késő van nagyon és én fáradt vagyok
Ma nem tettem semmit és már nem is fogok
A hegyeket hordják el mások,
Hát hagyjatok !

Hagyjatok élni,
Hagyjatok nézni
Csak körbe járni
Soha se félni
Hagyjátok hagyjam
Békén a világot
Az ajtóm bezártam
Senkire se várok

Nyitott ablakomon, utcáról a sötét
Bár ma este se hívtam, otthonosan benéz
Itallal kínálom, magammal koccintok
Szólt a: „to be, or not to be” blues
Hát hagyjatok !

Hagyjatok élni,
Hagyjatok nézni
Csak körbe járni
Soha se félni
Hagyjátok hagyjam
Békén a világot
Hallgatom a zenét
Csak magamra várok

Ajtómon kívülről ráfordítom a zárat
A sötét bennmarad, mégis kell hogy járjak
Éljek a városban ahol otthon vagyok
Az árnyakkal végezzen a blues
Hát hagyjatok !

Hagyjatok élni,
Hagyjatok nézni
Csak körbe járni
Soha se félni
Hagyjátok hagyjam
Békén a világot
Az utca már üres
Egy kísértet sem jön

Álmom elől futok, várom hogy utolér
Ha tévedtem akkor, ne hibáztass ezért
Elérhettem volna, de félek túl közel volt
Az álmok csak álmodni jók
Hát hagyjatok !


Hagyjatok élni,
Hagyjatok nézni
Csak körbe járni
Soha se félni
Hagyjátok, hagyjam
Békén a világot
Ha találkozunk még
Ne hozz már virágot

Az ajtód előtt állok, kezem már a csengőn
A büszkeség elmúlt, az ember lassan felnő
Az ajtó résében, másik arcot látok
„Tegye csak le amit hozott”
Hát hagyjatok !


Hagyjatok élni,
Hagyjatok nézni
Csak körbe járni
Soha se félni
Hagyjátok, hagyjam
Békén a világot
Ha találkozunk majd
Ne hozz már virágot

Minden napon rendre elvégzem a munkám
Az este mindig eljön , a sötétséggel hozzám
Nem ölte meg a bues és engem is meghagyott
Csak azért hogy kiáltsak
Ne hagyjatok !


Miért hagytok élni,?
Miért hagytok nézni ?
Csak körbe járni
Soha se félni ?
Miért hagyjátok, hagyjam
Békén a világot ?
Ajtómat bezárva
Semmire se várni ?

Mindennap rendben , elvégzem a munkám
Sokat vagy keveset, senki nem szól rám
Akarom, így lesz jó, semmire se vágyok
És elfojtom az üvöltést
Ne hagyjátok !

Ne hagyjatok csak élni !
Ne hagyjatok csak nézni !
Ne csak körbe járni
Bátran merjek félni !
Ne hagyjátok hagyjam
Békén a világot !
Változzon a világ ( nyíljon ezer virág )
Jöjjön amit várok !

.......................................................
Vjacseszlav Rozsgyedszvenszkij
Fordította: Wéber Ede

Végy egy gitárt, szerezz hozzá zenét, gyere le a klubba és add elő!

Képek

Vasárnap délben
Ablakon nézem
(Ahogy) tócsába gyűlik
A járdán a viz

Az egyik háznál
A hatos számnál
Ismerős arcot
Formál a víz


Refr:

De még nem olyan
Ez még nem olyan
Ez mégsem olyan
De már hasonlit

Orrom az üvegen
Hátrébb, hogy léptem
Könnyü párában
Egy képet hoz

Ujjammal húztam
Egy két vonást ott
A haja már majdnem
Az orra biztos

Refr:

De még nem olyan
Ez még nem olyan
Ez mégsem olyan
De már hasonlit


Ágyamon ültem
Az árnyék ott fenn
Újra csak rajzolt
(Egy ) ismerős arcot

Ülök csak itt most
Nézem az arcot
Hogy ha csak árnyék
(hát)Sehol se legyen

Refr:

Már nem olyan
Ez már nem olyan
Ez mégsem olyan
De még hasonlít


Szemem lehunyva
Várom , múljon a kép
Semmit nem vártam
(és)a semmi nem volt elég


A vázát az asztalon
Kissé arrébb tolom
Kéne egy szó most
(De csak) magam hallgatom


Refr:

Ez még nem olyan
Ez még nem olyan
Ez mégsem olyan
De már hasonlit

.......................................................
Vjacseszlav Rozsgyedszvenszkij
Fordította: Wéber Ede

Végy egy gitárt, szerezz hozzá zenét, gyere le a klubba és add elő!

És körbe forgat

És körbe forgat
És lassan ringat
Kabátom szárnyába
Bújik a szél

Mögöttem semmi
Előttem semmi
Ki tudja ki - ha megy -
Hát hova ér

Nincsen már kedvem
Nincsen már szél sem
És zsebre vágom
Mindkét kezem

A kék kabátom
Rajtam egy sapka
A hajam csapzott
A szemem fél

Karomon virág
Hoztam, hogy lássák
Úgy teszek mintha
Mint aki él

Pedig csak hoztam
Cél nélkül hoztam
El se fogadd most
Más hajnal kél

Ne várj, ne nézz rám
Dúdolj egy dalt csak
Dúdolj és ringass
Mint az a szél

Dúdolj szél
Dúdolj szél
.......................................................
Vjacseszlav Rozsgyedszvenszkij
Fordította: Wéber Ede

Márkus Rita versei 2.

Recept

Egy csepp kell,

A könnyedből.

Egy kanál, a

Nevetésből.

Egy pohár a

Lelkedből.

Egy tepsi a

Fájdalomból.

Kisütöd, rázós

Hajnalon,

S talán adod.

Örülsz, mert már

Mások eszik.

S kihányják

Vagy befalják

Ha nem tetszik.

Ez hát egy recept,

Amit a szív diktál.

Felzabált lelkek,

Egy bödönben,

Egy lábosban,

Laposra sütve

Egy tepsiben.

2008. október

Holdkór

Ma páran ellopták

A holdam.

Azt hittem a szívem

Kibírja,

De a helyén nem

Maradt csak a

Lyukas ég.

Málnaízű lett a

Hiánya.

S a szememet még

Mindig bántja.

Ma, páran ellopták

A holdam.

Holnap visszaveszem,

S folytatom, foltozom,

Ahol abbahagytam.

Jó lenne

Jó lenne csendben

Ölelni, s kezemmel lágyan

Simogatni Téged.

Jó lenne, ha szemed

Velem lenne, s te tudnád

Miért sírok, s mitől

Vagyok ettől a világtól

Nagyon messze.

Jó lenne, ha majd

Megértenéd:

Ha egyszer feladom,

Nem miattad lesz,

S nem miattam.

Hanem az ég miatt,

Ami nem lesz kék.

A nap miatt, ami

Nem lesz vörös.

Az Isten miatt,

Mert kell, de nem

Lesz.

Az ördög miatt,

Mert nem kell, de

Ott lesz.

S jó lenne, ha

Szíveddel ezt

Így megértenéd.

2008.07.19

"sorok a 49-es villamoson születnek"

Márkus Rita versei


Üres

Üres szobádban a fény
A papíron árnyékot vet.
Az íz a szádban a cigaretta,
Most erősebb lett.

Feszített vászon, nem lettem
Látod több ennél itt.
Halvány kis füst száll,
A világ most megáll
S nincs most az itt.
Nincs most az itt,
Ki szeretne téged s védene még.

Csak az íz marad mit
Utána hagyott mint a szájíze is
Sötét szobádban a fény a
Papíron most elcsúszik
Még.

Pislogsz, az ördög jól
Hátba ver és ad egy picit.
Vöröses füst száll a szemhéjad
Nehéz, na most van az itt.
Ehagyták tested, elhagyták
Lelked, s véged van itt.
Papír gyűrődik a kezed
Már remeg a lehelet áll.
Finoman hajtasz egy újabb
Oldalra hol vége lesz már.

Vége a sornak, vége a
Versnek, vége a betűnek.

Gyengéden a könnyed papírra
Csöppen itt van a véged.



Kalap

Fekete kalapban áll,
S hosszú kabátban.
Szájából cigarett
Lóg, s némán
Biccent feléd
Ha úgy érzed kell.

Egy utcasarkon
Áll a fekete kalap.
Karimája szélét
Simogatja, s a
Ráhulló eső némán
Átitatja.

Biccent és te
Tudod. Most véged!
A mámor elkerül.
A józanság,
A döntést a kezedbe adja.

Rohad a szív,
A kobold a tested.
Csörgősipkában
Bohóckodsz ott ahol
Épp a lét szerepet
Oszt.

Öreg

Ült az öreg velem szemben,
Tar koponyáján a napfény
Megcsúszott.
Szemüvegét feljebb tolta, pipáját
Megtömte, s felém nézett mélyzöld
Szeme.

Mitől lettem az ki vagyok?
Kérdem tőle, s fáradtan mosolyog
Porból választ ad, együtt kábulunk,
Cigi füstjén, pipáján át a bölcs az úr.

Ki ide tett az adta világod,
Ki fényed kigyújtotta az lett
Lelked irányítója.
Izzó aggyal, vetkőztött lélekkel
Lettél e világ fia, sértem ha
Nem érted mi véget lehetsz
Lelked művelője.

Hártadől az öreg, a csikkem
Eldobom.
Múló árnyék vagyok és tudom
Mitől sírok.

....................................

Fotó: Juhász András

Pirosba bíborba



Pirosba, bíborba

Szájam szélén a sár

Kékbe feketébe

Most aztán soha már

Narancs és rózsaszín

Lila és perzsián

Szín a színre csak

Megint csak: soha már


Kék és ujra kék

Kabátom szárnya, haj’

Szép és újra szép

Most már meg ne halj


Egy lépés, újra egy

Egy szín és újra egy

Kék és most újra kék

Kabátom szárnya, haj’


Pirosba bíborba

Sálam a tengerek

Hullámát formálja

Ne várj a szépre most


Ne várj a szépre most

Kabátom szárnya haj’

Pirosba bíborba

Látom és élem ezt

Wéber Ede