Dombovári Csongor versei 1.

Bocsánat, a szívemen ül kedves

Lágy l-betű vagy a szóban,
tinta az örökíróban,
karmazsin kéz, női táska vagy lista,
ajakrúzs amivel neveket húznak ki,
az emberekről visszaverődő novemberi fény,
az illat anyám szobájában vasárnap reggeleken,
a pánt ami mindig lecsúszik,
a szerelmes tanár, a betelt füzet,
a nagy falevél amelyik repülni tanítja a kicsit,
a segédige, a szenvedő szerkezet,
a tea amit ágyba hoznak, de nem kell,
a szőr a karomon, a buszsofőr,
a palacsinta amelyik megáll a levegőben
és inkább nem hull vissza,
a nyár vége, delíriumkredenc,
a pára az autók ablakán esti parkolókban
a 20 éve halott, kopott ékezetű író,
Johnny Cash, aki sose járta az utat,
te vagy Ady szájában a sor,
(je n'avais jamais eu un vrai chez-moi)
te vagy aki ágyon táncol, csapba hány,
a kavics, amit az univerzum szélén rugdosnék.
Szóval ez mind te vagy, biztos hogy nem én,
csak versek közt talállak
és egy sorral mindig meghaladsz,
de tudd meg,
te vagy az is, kinek jöttekor
száz hegedű egyszerre jár a a levegőben,
a vádormadarak
tökéletes geometriai formába rendeződnek
a templomtoronyról folyik a vér,
én meg a Halál fakó lován vágtatok feléd.

Szerelem

Csak évekkel később talál rád,
a 7-es buszon, búvárruhában,
és te már nem csókolsz vissza.

Budapest lángokban,
A gitáros minden akkordjával
egy újabb rengéshullámot indít.

De én ígérem:
hajnalig táncolok veled
a szerelmem esküvőjén,
csak lakj velem az Ó utcában.


Analóg

Mikor minden fény kialszik
És minden hang eltompul
Mikor minden üveg üres
És minden szárazt a hamutól
Mikor minden üveg üres
És minden száraz a hamutól
Mikor mindent megettek
És minden kudarcot vallott
Mikor minden szív gipszben
És minden remény halott
Mikor mindent elvesztettél
És mindenki elhalkul

Mi egymásra nézünk:
Kezdődünk.