Márkus Rita versei 4.

Hallomások

Hallom másoktól, azt

Hogy vagy. Csak élsz, remélsz.

Én meg csalódottan vérzek.

Amikor rólad érzek. Embertelen

Kátyú lettél. Elvesztem.

A lelked nem így ismertem.

Vagy ilyen vagy valójában!?

Csak én vagyok a gyanútlanul

Bukott hintaló!

2003.,07.28

Fújd el az utolsó füstkarikát…

Tüdőd utolsó,

Halk zaját.

Karomba omlasz,

Te újabb áldozat.

Szívj még egy slukkot

Neked csak ez maradt.

Szemed vörösen

Izzik és várod

A halált.

A kegyes halált,

Melyet én adok

Neked, szemedbe

Nézek, s vérzik

A szíved.

Karom most

Elenged.

Majd szorít,

Mert félek.

Tőled hogy nem

Látom szemed izzó vörös

Mámorát.

Lepedőd vörös

Szorítom kezed.

Nyújtom a cigit.

S te fáradtan

Várod. Hogy

Elfújd! Az utolsó

Füstkarikát.

Engedem kezed.

Omlasz, szét érzem

Ez fáj.

De ez itt!

Egy más világ!

Hát fújd el az

Utolsó füstkarikát.

2003.10.16

Eső

Gondolat zuhan,

Ágyban a paplan,

Fejem a párnába

Nyomom.

Ezt nem lehet.

Így nagyon.

Félelem elszáll,

Ágyam a hajóm

S vele együtt

Egy új világban.

Ringatózom.

Kegyetlen tenger,

Véres az árbóc.

Ne mosd le,

Még ne!

A te tested

Száradjon!

Ez csak egy

Szoba.

Oda kint zuhog.

Nyugszik a tenger,

Ágyam újra

A megszokott.

2003.11.01

Márkus Rita versei 3.

Karcok

Karcok a kövön.

Lábnyom a parton.

Filézett lélek

És egy pardon…

Ott áll az ember,

Kérdezni nem mer.

Fogadni nem mer,

Nincs bizalom.

Jöttem és láttam

Kettőt hibáztam,

Vigyázz magadra

Ne lépj a holdra.

Lábnyom a parton,

Szíved a lejtőn,

Ugrál a mélyben

S te kivagy lépve,

Tested emelkedőn.

Nézi az ember,

Választ remélni nem mer.

Vigyázz magadra

Ne lépj a napra.

Filézett lélek,

Szálkája véres,

Idő az élet

Várd ki mert véges.

Vigyázz magadra!

Szeress mindent,

Égitestet.

Ne lépj a holdra,

Ne lépj a napra.

Bolygód csak fényes.

2008.11.29

Bárban

Mi nem maradtunk

Ott ahol kérték.

Láttad az idő.

Hogyan tűnik el.

Kopott kanapékon

Mérget szívtunk,

Löttyöt ittunk,

S nem vettük észre:

Ahogy csúszik

Kezünkből a pohár,

Ahogy halkan darabokra

Törik a szív,

Ahogy kiszáll a kezedből

Az égő csikk

Ahogy lángra lobban

Benned a hit.

Ahogy zsebkendőt

Szorongatsz,

Ahogy közben

Magad helyett

Másokat vigasztalsz.

Hogy lyukas cipődön

A víz befolyik,

Ahogy agyadban az

Emlék mint egy

Szivacsban eltűnik.

Márkus Rita
2008.12.03.

Márkus Rita versei 2.

Recept

Egy csepp kell,

A könnyedből.

Egy kanál, a

Nevetésből.

Egy pohár a

Lelkedből.

Egy tepsi a

Fájdalomból.

Kisütöd, rázós

Hajnalon,

S talán adod.

Örülsz, mert már

Mások eszik.

S kihányják

Vagy befalják

Ha nem tetszik.

Ez hát egy recept,

Amit a szív diktál.

Felzabált lelkek,

Egy bödönben,

Egy lábosban,

Laposra sütve

Egy tepsiben.

2008. október

Holdkór

Ma páran ellopták

A holdam.

Azt hittem a szívem

Kibírja,

De a helyén nem

Maradt csak a

Lyukas ég.

Málnaízű lett a

Hiánya.

S a szememet még

Mindig bántja.

Ma, páran ellopták

A holdam.

Holnap visszaveszem,

S folytatom, foltozom,

Ahol abbahagytam.

Jó lenne

Jó lenne csendben

Ölelni, s kezemmel lágyan

Simogatni Téged.

Jó lenne, ha szemed

Velem lenne, s te tudnád

Miért sírok, s mitől

Vagyok ettől a világtól

Nagyon messze.

Jó lenne, ha majd

Megértenéd:

Ha egyszer feladom,

Nem miattad lesz,

S nem miattam.

Hanem az ég miatt,

Ami nem lesz kék.

A nap miatt, ami

Nem lesz vörös.

Az Isten miatt,

Mert kell, de nem

Lesz.

Az ördög miatt,

Mert nem kell, de

Ott lesz.

S jó lenne, ha

Szíveddel ezt

Így megértenéd.

2008.07.19

"sorok a 49-es villamoson születnek"

Márkus Rita versei


Üres

Üres szobádban a fény
A papíron árnyékot vet.
Az íz a szádban a cigaretta,
Most erősebb lett.

Feszített vászon, nem lettem
Látod több ennél itt.
Halvány kis füst száll,
A világ most megáll
S nincs most az itt.
Nincs most az itt,
Ki szeretne téged s védene még.

Csak az íz marad mit
Utána hagyott mint a szájíze is
Sötét szobádban a fény a
Papíron most elcsúszik
Még.

Pislogsz, az ördög jól
Hátba ver és ad egy picit.
Vöröses füst száll a szemhéjad
Nehéz, na most van az itt.
Ehagyták tested, elhagyták
Lelked, s véged van itt.
Papír gyűrődik a kezed
Már remeg a lehelet áll.
Finoman hajtasz egy újabb
Oldalra hol vége lesz már.

Vége a sornak, vége a
Versnek, vége a betűnek.

Gyengéden a könnyed papírra
Csöppen itt van a véged.



Kalap

Fekete kalapban áll,
S hosszú kabátban.
Szájából cigarett
Lóg, s némán
Biccent feléd
Ha úgy érzed kell.

Egy utcasarkon
Áll a fekete kalap.
Karimája szélét
Simogatja, s a
Ráhulló eső némán
Átitatja.

Biccent és te
Tudod. Most véged!
A mámor elkerül.
A józanság,
A döntést a kezedbe adja.

Rohad a szív,
A kobold a tested.
Csörgősipkában
Bohóckodsz ott ahol
Épp a lét szerepet
Oszt.

Öreg

Ült az öreg velem szemben,
Tar koponyáján a napfény
Megcsúszott.
Szemüvegét feljebb tolta, pipáját
Megtömte, s felém nézett mélyzöld
Szeme.

Mitől lettem az ki vagyok?
Kérdem tőle, s fáradtan mosolyog
Porból választ ad, együtt kábulunk,
Cigi füstjén, pipáján át a bölcs az úr.

Ki ide tett az adta világod,
Ki fényed kigyújtotta az lett
Lelked irányítója.
Izzó aggyal, vetkőztött lélekkel
Lettél e világ fia, sértem ha
Nem érted mi véget lehetsz
Lelked művelője.

Hártadől az öreg, a csikkem
Eldobom.
Múló árnyék vagyok és tudom
Mitől sírok.

....................................

Fotó: Juhász András