Hallomások
Hallom másoktól, azt
Hogy vagy. Csak élsz, remélsz.
Én meg csalódottan vérzek.
Amikor rólad érzek. Embertelen
Kátyú lettél. Elvesztem.
A lelked nem így ismertem.
Vagy ilyen vagy valójában!?
Csak én vagyok a gyanútlanul
Bukott hintaló!
2003.,07.28
Fújd el az utolsó füstkarikát…
Tüdőd utolsó,
Halk zaját.
Karomba omlasz,
Te újabb áldozat.
Szívj még egy slukkot
Neked csak ez maradt.
Szemed vörösen
Izzik és várod
A halált.
A kegyes halált,
Melyet én adok
Neked, szemedbe
Nézek, s vérzik
A szíved.
Karom most
Elenged.
Majd szorít,
Mert félek.
Tőled hogy nem
Látom szemed izzó vörös
Mámorát.
Lepedőd vörös
Szorítom kezed.
Nyújtom a cigit.
S te fáradtan
Várod. Hogy
Elfújd! Az utolsó
Füstkarikát.
Engedem kezed.
Omlasz, szét érzem
Ez fáj.
De ez itt!
Egy más világ!
Hát fújd el az
Utolsó füstkarikát.
2003.10.16
Eső
Gondolat zuhan,
Ágyban a paplan,
Fejem a párnába
Nyomom.
Ezt nem lehet.
Így nagyon.
Félelem elszáll,
Ágyam a hajóm
S vele együtt
Egy új világban.
Ringatózom.
Kegyetlen tenger,
Véres az árbóc.
Ne mosd le,
Még ne!
A te tested
Száradjon!
Ez csak egy
Szoba.
Oda kint zuhog.
Nyugszik a tenger,
Ágyam újra
A megszokott.
2003.11.01
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése