2009. november 23., hétfő

Márkus Rita versei 3.


Karcok

Karcok a kövön.

Lábnyom a parton.

Filézett lélek

És egy pardon…

Ott áll az ember,

Kérdezni nem mer.

Fogadni nem mer,

Nincs bizalom.

Jöttem és láttam

Kettőt hibáztam,

Vigyázz magadra

Ne lépj a holdra.

Lábnyom a parton,

Szíved a lejtőn,

Ugrál a mélyben

S te kivagy lépve,

Tested emelkedőn.

Nézi az ember,

Választ remélni nem mer.

Vigyázz magadra

Ne lépj a napra.

Filézett lélek,

Szálkája véres,

Idő az élet

Várd ki mert véges.

Vigyázz magadra!

Szeress mindent,

Égitestet.

Ne lépj a holdra,

Ne lépj a napra.

Bolygód csak fényes.

    2008.11.29

Bárban


Mi nem maradtunk

Ott ahol kérték.

Láttad az idő.

Hogyan tűnik el.

Kopott kanapékon

Mérget szívtunk,

Löttyöt ittunk,

S nem vettük észre:

Ahogy csúszik

Kezünkből a pohár,

Ahogy halkan darabokra

Törik a szív,

Ahogy kiszáll a kezedből

Az égő csikk

Ahogy lángra lobban

Benned a hit.

Ahogy zsebkendőt

Szorongatsz,

Ahogy közben

Magad helyett

Másokat vigasztalsz.

Hogy lyukas cipődön

A víz befolyik,

Ahogy agyadban az

Emlék mint egy

Szivacsban eltűnik.


Márkus Rita
2008.12.03.

Nincsenek megjegyzések: