Márkus Rita versei 4.

Hallomások

Hallom másoktól, azt

Hogy vagy. Csak élsz, remélsz.

Én meg csalódottan vérzek.

Amikor rólad érzek. Embertelen

Kátyú lettél. Elvesztem.

A lelked nem így ismertem.

Vagy ilyen vagy valójában!?

Csak én vagyok a gyanútlanul

Bukott hintaló!

2003.,07.28

Fújd el az utolsó füstkarikát…

Tüdőd utolsó,

Halk zaját.

Karomba omlasz,

Te újabb áldozat.

Szívj még egy slukkot

Neked csak ez maradt.

Szemed vörösen

Izzik és várod

A halált.

A kegyes halált,

Melyet én adok

Neked, szemedbe

Nézek, s vérzik

A szíved.

Karom most

Elenged.

Majd szorít,

Mert félek.

Tőled hogy nem

Látom szemed izzó vörös

Mámorát.

Lepedőd vörös

Szorítom kezed.

Nyújtom a cigit.

S te fáradtan

Várod. Hogy

Elfújd! Az utolsó

Füstkarikát.

Engedem kezed.

Omlasz, szét érzem

Ez fáj.

De ez itt!

Egy más világ!

Hát fújd el az

Utolsó füstkarikát.

2003.10.16

Eső

Gondolat zuhan,

Ágyban a paplan,

Fejem a párnába

Nyomom.

Ezt nem lehet.

Így nagyon.

Félelem elszáll,

Ágyam a hajóm

S vele együtt

Egy új világban.

Ringatózom.

Kegyetlen tenger,

Véres az árbóc.

Ne mosd le,

Még ne!

A te tested

Száradjon!

Ez csak egy

Szoba.

Oda kint zuhog.

Nyugszik a tenger,

Ágyam újra

A megszokott.

2003.11.01

Dombovári Csongor versei 1.

Bocsánat, a szívemen ül kedves

Lágy l-betű vagy a szóban,
tinta az örökíróban,
karmazsin kéz, női táska vagy lista,
ajakrúzs amivel neveket húznak ki,
az emberekről visszaverődő novemberi fény,
az illat anyám szobájában vasárnap reggeleken,
a pánt ami mindig lecsúszik,
a szerelmes tanár, a betelt füzet,
a nagy falevél amelyik repülni tanítja a kicsit,
a segédige, a szenvedő szerkezet,
a tea amit ágyba hoznak, de nem kell,
a szőr a karomon, a buszsofőr,
a palacsinta amelyik megáll a levegőben
és inkább nem hull vissza,
a nyár vége, delíriumkredenc,
a pára az autók ablakán esti parkolókban
a 20 éve halott, kopott ékezetű író,
Johnny Cash, aki sose járta az utat,
te vagy Ady szájában a sor,
(je n'avais jamais eu un vrai chez-moi)
te vagy aki ágyon táncol, csapba hány,
a kavics, amit az univerzum szélén rugdosnék.
Szóval ez mind te vagy, biztos hogy nem én,
csak versek közt talállak
és egy sorral mindig meghaladsz,
de tudd meg,
te vagy az is, kinek jöttekor
száz hegedű egyszerre jár a a levegőben,
a vádormadarak
tökéletes geometriai formába rendeződnek
a templomtoronyról folyik a vér,
én meg a Halál fakó lován vágtatok feléd.

Szerelem

Csak évekkel később talál rád,
a 7-es buszon, búvárruhában,
és te már nem csókolsz vissza.

Budapest lángokban,
A gitáros minden akkordjával
egy újabb rengéshullámot indít.

De én ígérem:
hajnalig táncolok veled
a szerelmem esküvőjén,
csak lakj velem az Ó utcában.


Analóg

Mikor minden fény kialszik
És minden hang eltompul
Mikor minden üveg üres
És minden szárazt a hamutól
Mikor minden üveg üres
És minden száraz a hamutól
Mikor mindent megettek
És minden kudarcot vallott
Mikor minden szív gipszben
És minden remény halott
Mikor mindent elvesztettél
És mindenki elhalkul

Mi egymásra nézünk:
Kezdődünk.

Márkus Rita versei 3.

Karcok

Karcok a kövön.

Lábnyom a parton.

Filézett lélek

És egy pardon…

Ott áll az ember,

Kérdezni nem mer.

Fogadni nem mer,

Nincs bizalom.

Jöttem és láttam

Kettőt hibáztam,

Vigyázz magadra

Ne lépj a holdra.

Lábnyom a parton,

Szíved a lejtőn,

Ugrál a mélyben

S te kivagy lépve,

Tested emelkedőn.

Nézi az ember,

Választ remélni nem mer.

Vigyázz magadra

Ne lépj a napra.

Filézett lélek,

Szálkája véres,

Idő az élet

Várd ki mert véges.

Vigyázz magadra!

Szeress mindent,

Égitestet.

Ne lépj a holdra,

Ne lépj a napra.

Bolygód csak fényes.

2008.11.29

Bárban

Mi nem maradtunk

Ott ahol kérték.

Láttad az idő.

Hogyan tűnik el.

Kopott kanapékon

Mérget szívtunk,

Löttyöt ittunk,

S nem vettük észre:

Ahogy csúszik

Kezünkből a pohár,

Ahogy halkan darabokra

Törik a szív,

Ahogy kiszáll a kezedből

Az égő csikk

Ahogy lángra lobban

Benned a hit.

Ahogy zsebkendőt

Szorongatsz,

Ahogy közben

Magad helyett

Másokat vigasztalsz.

Hogy lyukas cipődön

A víz befolyik,

Ahogy agyadban az

Emlék mint egy

Szivacsban eltűnik.

Márkus Rita
2008.12.03.

Végy egy gitárt és szerezz hozzá zenét!

A zsoké

Pepita
Nadrágja pepita
Szikrázó pepita
Száguld a lovával
Száguld az égre fel

Senki se látott még ilyen jót
Senki se látott még ilyen jót

Nincs vita
Nem lehet itt vita
Száguld a pepita
Nadrágban elől a
Cél felé hir felé

Senki se látott még ilyen jót
Senki se látott még ilyen jót

Ráadás
Az már csak ráadás
Én mondom ráadás
Lovával hátán , fut
Lovával hátán, fut

Senki se látott még ilyen jót
Senki se látott még ilyen jót
Zsokét ki hátán vitte a lót
Nyert pedig hátán vitte a lót

.......................................................
Írta: Vjacseszlav Rozsgyedszvenszkij
Fordította: Wéber Ede
Fotó: Béky-Halász Zoltán

Budapest-Bristol Express Társulat: Kávéház

Budapest - Bristol Express független színházi társulat bemutatja
Brunner Tamás: Kávéház c. darabját

A Kávéház az emberi kommunikációról szól, arról, amikor az egymás mellett beszélő emberek, csak a legritkább esetben kerülnek tényleges interakcióba, ám a cselekvésük mégis a beszélgetés látszatát imitálja. Valójában mindenki meséli a saját életét, és ritka pillanatokban a másik megérti és rezonál rá, majd eltérül ismét a saját élete felé.

Műfaja abszurd komédia.

Szereplők: Brunner Tamás, Debreczeny Edith, Faludi András, Márkus Rita, Rudas Attila.

Kassák klub, 21.-én este 7 óra

Belépő: 800 Ft

Kassák Klub 1145 Budapest, Uzsoki u. 57.

....................................
Fotó: Juhász András

Végy egy gitárt, szerezz hozzá zenét, gyere le a klubba és add elő.

Zenésítsd meg, Vjacseszlav Rozsgyedszvenszkij verseit, és játszd el őket élőben az Artkatakombába!

Verseket a "Végy egy gitárt és add elő" címke alatt találod.

Saját verseidet, szerzeményeidet is szívesen fogadjuk.

Bővebb információ: bpbexpress@gmail.com vagy nacsanora@gmail.com

Végy egy gitárt, szerezz hozzá zenét, gyere le a klubba és add elő!

„Vagyok és nem vagyok” blues


Ma nem jártam sehol és már nem is fogok,
Már késő van nagyon és én fáradt vagyok
Ma nem tettem semmit és már nem is fogok
A hegyeket hordják el mások,
Hát hagyjatok !

Hagyjatok élni,
Hagyjatok nézni
Csak körbe járni
Soha se félni
Hagyjátok hagyjam
Békén a világot
Az ajtóm bezártam
Senkire se várok

Nyitott ablakomon, utcáról a sötét
Bár ma este se hívtam, otthonosan benéz
Itallal kínálom, magammal koccintok
Szólt a: „to be, or not to be” blues
Hát hagyjatok !

Hagyjatok élni,
Hagyjatok nézni
Csak körbe járni
Soha se félni
Hagyjátok hagyjam
Békén a világot
Hallgatom a zenét
Csak magamra várok

Ajtómon kívülről ráfordítom a zárat
A sötét bennmarad, mégis kell hogy járjak
Éljek a városban ahol otthon vagyok
Az árnyakkal végezzen a blues
Hát hagyjatok !

Hagyjatok élni,
Hagyjatok nézni
Csak körbe járni
Soha se félni
Hagyjátok hagyjam
Békén a világot
Az utca már üres
Egy kísértet sem jön

Álmom elől futok, várom hogy utolér
Ha tévedtem akkor, ne hibáztass ezért
Elérhettem volna, de félek túl közel volt
Az álmok csak álmodni jók
Hát hagyjatok !


Hagyjatok élni,
Hagyjatok nézni
Csak körbe járni
Soha se félni
Hagyjátok, hagyjam
Békén a világot
Ha találkozunk még
Ne hozz már virágot

Az ajtód előtt állok, kezem már a csengőn
A büszkeség elmúlt, az ember lassan felnő
Az ajtó résében, másik arcot látok
„Tegye csak le amit hozott”
Hát hagyjatok !


Hagyjatok élni,
Hagyjatok nézni
Csak körbe járni
Soha se félni
Hagyjátok, hagyjam
Békén a világot
Ha találkozunk majd
Ne hozz már virágot

Minden napon rendre elvégzem a munkám
Az este mindig eljön , a sötétséggel hozzám
Nem ölte meg a bues és engem is meghagyott
Csak azért hogy kiáltsak
Ne hagyjatok !


Miért hagytok élni,?
Miért hagytok nézni ?
Csak körbe járni
Soha se félni ?
Miért hagyjátok, hagyjam
Békén a világot ?
Ajtómat bezárva
Semmire se várni ?

Mindennap rendben , elvégzem a munkám
Sokat vagy keveset, senki nem szól rám
Akarom, így lesz jó, semmire se vágyok
És elfojtom az üvöltést
Ne hagyjátok !

Ne hagyjatok csak élni !
Ne hagyjatok csak nézni !
Ne csak körbe járni
Bátran merjek félni !
Ne hagyjátok hagyjam
Békén a világot !
Változzon a világ ( nyíljon ezer virág )
Jöjjön amit várok !

.......................................................
Vjacseszlav Rozsgyedszvenszkij
Fordította: Wéber Ede